Szuper IC

A feszültségszabályzó vezérlő-szabályzó része nemcsak az akkumulátor pillanatnyi feszültségét nézi, hanem a fázis bemenetekről is mintát vesz. A szabályzási ciklusban (ami a jelenlegi MOSFET-es rendszernél is igaz) mindhárom MOSFET-et bekapcsolja, ekkor az áramot "visszafordítja" a generátorba. Ilyenkor a veszteség - a MOSFET-ek extrém alacsony csatornaellenállásának köszönhetően - elhanyagolhatóan alacsony.

Az egyenirányítási ciklusban normál körülmények közt viszont képződik veszteség, hiszen az áram egy adott pillanatban az egyik fázis negatív és egy másik fázis pozitív diódáján áthaladva a feszültségeséssel arányos dissszipációt (hőveszteséget) produkál. Itt viszont a generátor feszültségmintájáról "tudja", melyik negatív diódán (ami egyben a MOSFET body-diódája) folyna az áram, de csak azt az "aktuális" MOSFET-et kapcsolja be, kizárólag a vezetés idejére.

Ezt szinkron egyenirányításnak hívják, ami az esetünkben valójában csak "félszinkron", mert az általunk készített szuper IC-s szabályzó esetében csak a negatív diódákon termelődő veszteséget iktatjuk ki, mert a pozitív diódák Schottky típusúak, amelyeken csak 0,4-0,5V a feszültségesés (szemben a klasszikus diódák 1V-jával).

Ezzel a kapcsolás technikával az eredeti veszteség több, mint kétharmadát "kiiktattuk", ami sokkal alacsonyabb hűtőborda hőmérsékletet eredményez.

Még nem gyakori, de már előfordulnak 400-500W-os generátorok is. Ha a megtermelt energia jelentős részét ki is vesszük, a szinkron egyenirányítás alkalmazása elfogadhatóan alacsony hőmérsékletű hűtőbordával üzembiztosan megbirkózik ezzel a feladattal. A tendencia pedig az egyre nagyobb fogyasztók és egyre nagyobb teljesítményű állandó mágneses generátorok alkalmazásának az irányába mutat.